Egyik munkatársunk a következő kérdést tette fel néhány pesti fiatalnak egy interjú alkalmával: Miért kell a történelmi városnegyedet is agyonfesteni? A válasz: azért, mert ebben a városban senki sem foglalkozik azzal, ki, milyen házat, mennyire fest össze.
Ez nem nyugtatta meg emberünk szívét, aki újra feltette a kérdést: miért kell szétpingálni mondjuk a Gellért-hegy lábánál futó, faragott kövekből rakott díszkőfalat? A srácok kötötték az ebet a karóhoz: Berlin, Bécs és más nagyvárosokban leülnek tárgyalni a fiatalokkal, mert fontos a városvezetésnek, hogy megoldja a problémát. Itt, szerintük, senkit sem érdekel, hogy mi van a belvárossal, így őket sem.
De ez nem magyarázat arra – makacsolta meg magát a riporter –, hogy ráfestettettek a falra! Jó, jó – engedtek a srácok –, megígérhetjük, hogy nem festünk többet a belvárosban. De – tették hozzá, mintegy mellékesen – szerintük jó lenne, ha megfigyelnénk a rajzok utóéletét. Az említett falról 15 éve senki sem szedte le a graffitiket…
Illegál
Mind a csoportokba szerveződött, mind az útjukat magányosan járó fiatalok szeretnének nyomot hagyni a világban. A graffitisek közösségében szigorú hierarchikus rend uralkodik. Ha valaki, a feltörekvők közül szeretné felhívni magára a figyelmet, erre a legjobb módszer, ha minél veszélyesebb, extrémebb helyre fest. A falak, felületek értékét növeli, ha az adott helyen a graffiti szemet szúróan sérti a törvényt.
Ez utóbbi kategóriába tartoznak a vasúti szerelvények. Graffitis berkekben a nemzetközi vonat a csúcs. Szabályos "pingaturizmus" alakult ki egyes országok között.
Szervezett csoportok, vagy mindenki által elismert alkotók azzal öregbítik hírnevüket, hogy határon kívül szereznek trófeákat. Sőt európai társaik hozzánk jönnek vonatot festeni.
Legál
A helyzeten a legálisan használható, szétfesthető falak kijelölése sem segít. Az ilyen helyek gyorsan betelnek. A városban az Újpest és Rákospalota közötti sínek mentén futó falfelületek és a legtöbbünk által ismert Filatorigát számítanak "legálnak". Van olyan is, hogy egy terület "féllegál", mint például a Nyugati line, ahol elvileg nem, gyakorlatilag viszont mégis lehet szabadon alkotni.
Ezekekre legtöbbször megegyezéssel viszik fel műveiket az alkotók, egymás közt megbeszélve és elosztva minden négyzetmétert. Ezeknek a színvonala össze sem mérhető a sokszor sablonnal, diszperzit alapra felszórt, éjjel bombázott graffitikkel. Nem egy esetben ugyanis a képzőművészetin tanuló főiskolások készítik őket.
A probléma az, hogy a legtöbb új festőjelölt pont az ilyen legális falak láttán kap kedvet a pingáláshoz. Ezen kívül a rivalizálás olyan helyzeteket is teremthet, mint amilyen a Filatorigátnál történt. Itt ugyanis néhányan túlmerészkedtek a kijelölt helyen, és a közeli gyárkéményt is bevonták a legális felületek körébe. A "ki mer magasabbra festeni" címmel meghirdetett bátorság-, hiúság-, és büszkeségpróba végül veszélybe sodorta a teljes legál fal létét.
