Sentimento Café

Szerettük ezt a helyet. Személy szerint sokat jelentett nekem a Ráday utcához képest nagynak nevezhető nyugalom, a Sentimento felirat az utcafronton és a kancsós vörös bor. Nem veszett el teljesen, de erősen átalakult. Esco-bar néven nyílt itt kávézó 2006 elején. A Sentimentóról készült értékelés annak idején. Az értékelést alább olvashatja. A megszűnt hely jellemzői>>

A Sentimento egy jól eltalált, kicsi, olaszos bár-kávézó. A kávé terén lehetne erősebb. Kettesben, kis társaságban kellemes.

Kis kávézó a Ráday utca végén, még a Bakáts tér előtt. Üvegajtaja már kívülről sejteti a hely bensőséges hangulatát. Az itallapot látva már biztosak lehettünk benne, hogy egy olaszos vonás teszi az egész helyet érdekessé. Olasz reklámplakátok, olasz filmrészletek fotói láthatók a falakon. Mind fekete-fehér.

A kávézó kétszintes. Lent, a bejárattal szemben van a pult, amely kialakításában és színeiben is különbözik a vendégtér többi részétől. Színeivel és megvilágításával melegséget áraszt és bizalomkeltő. Lent öt asztalnál, fent hét asztalnál lehet fogyasztani. Nagy hibája a helynek, hogy nincs elkülönített dohányzó terület. A padló lakkozása kopott, a parkett égett és karcos, de valahogy nem kelt rossz benyomást. Ennél ambivalensebb érzést kelt a mindkét szinten látható nagy vörös szőnyeg, a Kádár-kor műperzsája. Piszkosnak és kopottnak is hat, higiénés szempontból pedig pont annyira ijesztő, mint a padló és a fal, mely utóbbira ráférne egy tisztasági festés.

A helyiség berendezése nem hat zsúfoltnak, kis kerek kávéházi asztalok és praktikus, általában teraszon használatos székek jellemzik a berendezést. Amíg a bárpult mellett a thonettre-emlékeztető bárszékek elfogadhatóak, addig az asztalok között az egy szem sötétbarnára pácolt asztal és a körülötte álló rozoga székek elütnek a többitől. Zavaró az is, hogy kevés a fogas.

A dekoráció egységes és nagyon ízléses. Külön ajánljuk mindenki figyelmébe a lépcső előtti 1955-ös Donna Del Fiume című konzervreklám-plakátot. Feltűnnek az olasz filmjelenetek és a régi városképek is. Mind-mind átitatva egy olyan mediterrán hangulattal, ami a fekete-fehéret ma is sűrűvé és izgalmassá teszi. Összefoglalva, nagyon szépnek találtuk a belső kialakítást, talán ezért is fájt a sok apró hiányosság, főleg a tisztaság területén. Érthetetlen például, hogy egy ilyen helyen miért terjeng a mellékhelyiségben húgyszag, miért nincs a WC tisztán tartva, és miért hiányzik a kéztörlő?

A felszolgálásra a legmegfelelőbb szó talán az, hogy jószándékú. Azonban következetlen. Néha köszöntek, néha vissza se köszöntek, néha figyeltek a vendégekre, néha mindkét felszolgáló háttal állt a vendégeknek. Néha tálcával szolgáltak fel és szedtek le, néha puszta kézzel markolászták(!) az eszközöket. Ha a felszolgáló észrevette, hogy akad üres pohár az asztalon, elvitte, de néha külön fel kellett hívni a figyelmet az asztalon kialakuló állapotokra. Mindez azért volt kissé lehangoló, mert a személyzet alapvetően jó képességűnek és normálisnak tűnik. Talán a motiváció hiányzik? Mindenesetre, ha kedvetlenséget nem is, lelkesedést semmiképpen sem tapasztaltunk.

A nagyon szép, csak iszonyú gyűrött itallap sarkában feltüntetett szendvicsekkel épp nem tudtak szolgálni. Ropogtatni való viszont akadt, ami némileg csökkentette a csalódottságot. Mint megtudtuk, kérésre rendeltek volna nekünk pizzát. Az italválaszték szépen van kialakítva, de szűken kerül bemutatásra a bár feletti kis polcon. Szépen csapolták a sört, és külön öröm volt látni, hogy a búzasör megkapta az illő tiszteletet. Nem a pohárba dobott satnya citromszeletet, hanem külön szeletelt citromot és rizst kapott, aki azt rendelt. Örömben az üröm, hogy a rizses üvegedényke több hete piszkolódhatott már a pult valamelyik sarkában. Ha már ennyi figyelmességet kap valami, azokra apróságokra is oda kellene figyelni, amelyeknek hiánya oly könnyen elrontja az élményt. A whisky mellé hozott jeges-pohárban volt külön jégfogó.

Az eszpresszó nagyon finom volt, de sajnos nem kaptunk mellé vizet. De még egy kérdést sem, hátha ásványvizet is fogyasztanánk. A cappuccino nagyon jó volt, az ír kávé viszont riasztó. Nem megfelelő pohár összekombinálva egy a pohárhoz nem illő alátéttel. Mindez az ízélményt is befolyásolta. Mintha valami pancsot inna az ember. Pedig a a hely kávékülönlegességei felkeltik a vendég kíváncsiságát. Az italok felszolgálásánál általában következetlenül alkalmazták az alátéteket, ami - amellett, hogy átgondolatlanságot és félig-tisztaságot sugall -azért zavaró mert a rendetlenség érzetét kelti az asztalon. Ugyanígy volt a hamutállal is, amit végül rendszeresen cseréltek.

Az üzlet egy bár jellegű kávézó benyomását kelti. Szinte már túlságosan is bár jellegű. Az aprócska kávégép például lehet, hogy jó kávét főz, de háromszor kell nekiállni a kávékészítésnek, ha egy hat fős társaság minden tagja megkávézna. Ekkor már észrevehető a különbség az első és az utoljára készült kávé között. A választott kávéfajta viszont eszpresszónak kiválóan megfelel. A kávé felszolgálása talán egy kicsivel több figyelmet érdemelne: vagy egy kis pohár vizet, vagy egy ásványvizekre utaló kérdést. A kávéválasztékot gyengének találtuk: se egy rövid olasz, se egy dupla, se egy macchiato, pedig az üzlet jellegéből adódnának mindezek. Ugyanez volt a hiányosság az ételválaszték esetén is. Kávéházhoz inkább illő a széles magazin- és napilap kínálat és a helyhez illő zene. Utóbbi azonban olyan hangos volt, hogy szinte lehetetlenné tette a beszélgetést.

Összességében elmondható, hogy a Sentimento egy kicsit bár, egy kicsit café. Inkább kávézó szeretne lenni (mi is ezt szeretnénk, jobban állna neki), de mégis inkább bárként működik. Hangulatos és kényelmes; ideális találkozóhely kettő-négy fő részére. Az egyik legkorrektebb üzlet a Ráday utcában. Javasoljuk, hogy egy ilyen bár jellegű kávézóban is legyen kialakított rendszere a felszolgálásnak, amely a higiénés szempontokat is figyelembe veszi. Kezdődjön mindez mondjuk a következetes tálcahasználattal.

Értékelés időpontja: 2003. december.



Kapcsolódó linkek:

Olasz kávéiskola