A kávé a vendéglátás legjellemzőbb terméke. Szinte minden üzlettípusban megtalálható. Ettől azonban még pontosan körülírható a kávés vendéglátás. Hogy ezt érthetőbbé tegyük, teszünk egy kis kitekintést a ’nem kávés vendéglátás’ irányába is, hogy a horeca mozaikszó mögötti modellt értelmezzük, és ebben a kávés vendéglátás helyét pontosan lássuk.
Egy fogyasztói társadalomban a termékeket, szolgáltatásokat az alapján a legésszerűbb csoportosítani, hogy melyiket milyen gyakorisággal és milyen áron tudjuk igénybe venni. Ebből a megközelítésből élesen elválik három csoport.
Az átlag ember legritkábban a szállodák szolgáltatásait – szállásadás, rendezvények – veszi igénybe: egy-két nyaralás, nászút, ritkán munka ügy. Ez egy évben, évszakban csak egyszer-kétszer fordul elő. Ilyen ritkasággal van részünk továbbá olyan vendéglátó eseményekben, mint a bálok, nagy, ünnepi fogadások, továbbá: keresztelő, esküvő, temetés.
Ennél gyakrabban veszi igénybe az átlag vendégünk az éttermi vendéglátás szolgáltatásait. Ez a hetek és a hónapok kiemelt eseménye. A "restaurant" szóban rejlő tartalom az "étterem" szóban nincs teljesen jelen. Egy éttermi étkezés heti-havi, ünnepi ritkasága egyben regenerálódás is a hétköznapokból. Direkt módon megfogalmazva: az eredeti állapot ’restaurálása’.
A leggyakrabban igénybevett vendéglátó szolgáltatások a mindennapok életét, munkáját segítik. A gyors tízórai, ebéd, a békés uzsonna, egy pohár üdítő a nyári melegben, egy koktél, egy sör munka után, és természetesen a mindennapok luxusai: kávé, tea, esetleg párlatok és dohány. Előfordul, hogy az ebédek kiszállítják, a tízórait a büfében kapható szendviccsel oldja meg a dolgozó, munka után pedig egy sörkertbe, vagy egy koktélbárba távozik.
Mindezeknek a harmadik csoportban tudható fogyasztási formáknak van közös helye. Ez a kávéház, a kávézó, vagy idegen szóval: a café. A kávéház reggeltől estig az előbb felsorolt fogyasztási formáknak ad helyet oly módon, hogy közben rengeteg szolgáltatást nyújt. Az egyes napi fogyasztási módokat tehát magasabb szinten integrálja, így azok együttese több lesz a részek összességénél.
Ezek az elkülönülő ágazatok – hotel, restaurant, café – egy mozaikszóba rendezve jelölik a vendéglátás egészét: horeca. Természetesen ennek a modellnek is vannak gyengéi. A gyorséttermek, a vendéglátó termelő üzemek, a büfék egy kicsit mind kilógnak a sorból.
Erőssége azonban, hogy a kávéház, az étterem és a szálloda három körben, egyre alapvetőbb igényeket elégít ki. A kávéházak esetében anapi étkezések mellett a hatóanyag tartalmú szerek – kávé, tea, alkohol, dohány - és az ízelítő falatkák, a cukrásztermékek, a péksütemények elégítik ki a mindennapi igényeket. Az étterem az alapvető étkezési igényt, a szálloda pedig már az alvás, az elemi biztonság igényét elégíti ki.
Megfordítva a sort: a szálloda az élet elemi szükségleteiből építi fel a szolgáltatásait; az étterem az egészséges élet szükségletei alapján fogalmazza meg a termékeit; a kávéház pedig a kedvvel teli, alkotni vágyó, tevékeny élet mindennapi szükségleteiből építi fel a választékát.
Gregor, Sas
