Danny DeVito III.

Füst New Jersey-ben lévő tengerparti Neptunban -innen kapta nevét később a produkciós cégem is - születtem 1944-ben, utolsó gyerekként. A szomszédos Asbury Park-ban nőttem fel, négy testvéremmel együtt - mellyekből kettő még azelőtt meghalt, hogy megismerhettem volna...

Édesapám egy biliárdszalont üzemeltett, így már egész kiskoromtól fogva jól értettem a dákóhoz; jelenleg is található egy asztal a házamban. Utcakölyök voltam, ám szeretetem a filmek és a színjátszás felé korán megmutatkozott.

Egy napon miközben fagylaltot eszegettem a barátaimmal - akik közül egynek a birtokában volt egy pisztoly -, hirtelen ötlettől vezérelve utcai színházat rögtönztem: megrendeztem egy pisztolypárbajba torkolló verekedést két barátom között, majd én és a bandám beugrottunk az egyik srác apjának kocsijába és beleszáguldottunk a sötétlő éjszakába, döbbent csendet hagyva a bémászkodókra.

Később színre is vittem ezt a gyermekkori élményt és ’What a lovely way to spend an evening’ néven meg is filmesítettem. Természetesen Jersey utcáiról nem vezetett egyenes, kikövezett út Hollywood-ba. Számtalan kitérő tarkította az útat.

A középiskola befejezése után nem tudtam biztosan, hogy mihez is szeretnék kezdeni az életemmel. A főiskola nem vonzott, és a környéket, ahol felnőttem se szívesen hagytam volna magam mögött. Leginkább csak lógtam napközben a ház körül, aztán a nővérem egyszer csak megkérdezte :’Miért nem mész fodrásznak?

Akkor tudnál a szalonomban dolgozni.’ Más dolgom nem lévén, egész jó ötletnek tünt, lányok sokaságával találkozhatnék ilyen módon. Részben a magasságom miatt, kamaszként a lányok nem játszottak számottevő szerepet az életemben.

Folyt. köv. a jövő héten

forrás:

Szivarhírek.hu