Kávéház az irodák tövében
Korábban szóltunk a P’art Café jelenségről: oda nyitni kávéházat, ahová senki emberfia nem nyitott volna, megadni mindent a vendégeknek, és felépíteni a kávézó hűséges törzsközönségét. Hartmann Anettel a kávézó tulajdonosával beszélgettünk. Kávézót nyitni szórakozás, de nem minden olyan szép és egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.
Kávéházak.hu: Miért nyit az ember kávéházat?
Hartmann Anett: Aki szeret vendégként kávéházba járni, szereti ezt a hangulatot és van egy kis szépérzéke, annak nagyon nagy szórakozást jelent egy kávézót nyitni.
Kvh.hu: Mi lehet ebben szórakozás?
H.A.: Először is a beindítás. Az nagyon klassz, amíg kitalálod, hogy milyen legyen a dizájn, milyen irányt vegyél fel, milyenek és kik legyenek az alkalmazottak – ez rendkívül izgalmas dolog. Aztán pedig az, hogy az ember havi szinten kitaláljon valami újdonságot. Jön a tavasz, legyen terasz, itt a nyár, kell légkondi, aztán vegyenek fel új ruhát a lányok, esetleg szerezzünk be új csészét. Sok ilyen lehetőség adódik.
Kvh.hu: Van ennek jelentősége a vendégek szempontjából?
H.A.: Ha nem lenne jelentőssége, biztos jelezne a vendég, és ha nem igyekeznénk, tudom, hogy azt szóvá tennék. De ezzel leginkább a magunk igényességének adózunk. Egyébként soha semmit nem dicsérnek meg, nem sok hálát, visszajelzést tapasztalunk a vendégek részéről. Azonban látjuk, hogy jól érzik benne magukat. Néha ez a szótlanság egy kicsit elszomorít minket, de aztán újra nekilendülünk, és örömmel folytatjuk.
Kvh.hu: Ennek mintha a pesti kávéházi hagyományokban lennének a gyökerei. A pesti kávéházi vendég mindig így gondolkodott: ha minden rendben és szépen működik, akkor az az alap. De a törzsvendég jelenléte önmagában visszajelzés.
H.A.: Igen. És itt a P’artban a törzsvendégek néha elképesztően otthon érzik magukat. Ami egyszerre jó, mert látjuk, hogy örülnek és szeretnek itt lenni, más részről néha nehéz ezt kezelni.
Kvh.hu: Mi jelent kihívást egy kávéház tulajdonosnak?
H.A.: Személyesen nekem a legnagyobb kihívást az ételek jelentették. A vendégek igényét kielégítendő meleg ételt is felvettük a szolgáltatásainkba – ezt én soha nem akartam, és soha nem csináltam előtte. Most már öröm látni, mikor délben asztalra várnak. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember kíván itt étkezni.
De a legeslegnehezebb feladatot minden kávéház tulajdonosnak a szervek jelentik. Amikor minden flottul ment, amikor a személyzet és a vendégek is a helyükön voltak, akkor mindig volt valami a hatóságokkal. Pokoli nehéz beszerezni az engedélyeket. Mindig van valami probléma, és amikor már úgy tűnik, minden rendben, akkor megint kitalálnak valamit. Ez minden közt a legnehezebb feladat, amióta ezt a kávéházat megnyitottam.
Kvh.hu: Ez egy állandó küzdelem, vagy vannak csendesebb időszakok?
H.A.: Hétről-hétre, hónapról-hónapra van valami. Legtöbbször ésszerűtlennek tűnő, és értelmetlen dolgokkal keresnek meg. Itt nem abból van a gond, hogy romlott az étel, vagy hangosak volnánk. Soha nem jelentették fel a kávéházat. Egyszerűen mindig találnak valami apróságot, ami nem megfelelő. Ha ez kék, akkor miért nem piros?
Kvh.hu: Láthatóan kellő derültséggel viseled ezeket a dolgokat.
H.A.: Ha ezen gondolkodnék, megszomorodnék. És az ember azért sem gondolkodhat állandóan ezen, mert akkor nem volna ideje arra, hogy valóban a kávéházzal foglalkozzon. Azért is nevetek, mert valahol ezt szánalmasnak tartom.
Kvh.hu: Egy kiskávézó tulajdonosának mik a távlati céljai?
H.A.: Nagyon szeretnék nyitni még egy kávézót. Persze az ember könnyem elbízza magát, hogy itt már mennek a dolgok, de pár nap alatt újra adódhat olyan feladat, amiben rám van szükség. Viszont szeretnék egy másik helyet, újra azon gondolkodni, hogy hogyan rendezném be, és hogy milyen lenne. Az a nehéz, hogy találj egy megfelelő helyiséget.
Kvh.hu: Ezt sokáig kerested?
H.A.: Sokat jártam a környéket, és tudtam, hogy nincs kávézó a közelben. Úgy gondoltam, hogy itt lenne igény rá, és persze sokan furcsán néztek rám. Ahhoz, hogy nyissak még egy kávézót, először is még egy ilyen helyet kéne találnom a városban: ahol nincs kávézó és láthatóan szükség van rá.
Kvh.hu: Tudtommal néptáncos voltál…
H.A.: Hát igen, ha már a távlati céloknál vagyunk, akkor egyszer nagyon szeretnék még változtatni dolgokon. Most még nagyon sok mindent a vendégek igénye szerint alakítottunk ki, és ebben nem is akarok számottevően változtatni, de van egy-két álmom, elképzelésem, amit még nem valósítottam meg és nagyon szeretném. Remélem egyszer eljön az idő, hogy a közelben lévő két újonnan épülő irodaházból nyert új vendégekkel már megengedhetem magamnak, hogy például régi hajópadlót rakassak le és új székekkel, asztalokkal kialakíthassam azt a kávéházi hangulatot, amit elképzeltem.
Estéket szeretnék. Minden második estén jazz est van a P’art Caféban. Két zenekar váltja egymást. Ezt szeretném kibővíteni. Sűríteném a jazz esteket: hogy minél több jazz-kedvelő vendéget tudjak idecsábítani. Az esték elején ez amolyan kis háttérzenének indul, aztán később jó kis bulik szoktak kikerekedni belőle.
Kvh.hu: És a népzene?
H.A.: Szeretném, ha az is megjelenne valahogy a kávézóban. Balogh Kálmán – őt állatira szeretném, csak egyszerűen még nem tudom, hogy fogjak hozzá. Sok ötletem van, hogy milyen stílust és milyen muzsikusokat hívnék ide, csak még azon töröm a fejem, hogy a vendégeket hogyan érjem el ezzel a műfajjal. Ez az álmom. Még kitalálom, hogy hogyan lenne jó. Addig úgysem nyugszom.
