Csendes Létterem Őrző

Az alkotóknak biztosan volt gyerekszobájuk. De tényleg csak volt, mert onnan aztán az utolsó Barbie babáig mindent idehordtak, a Ferenczy István utcában megnyílt Csendesbe.

Hogy mi az a létterem őrző, azon sokat nem érdemes töprengeni, körbepillantva ugyanis rögtön látszik: ez egy egyszerű romkávéház. (Ha különbséget teszünk romkocsma és romkávéház között, a Csendes feltétlenül az utóbbi: inkább Sirály, Kiadó, Bob és Bobek, mint Szimpla, Szóda vagy Mumus.)

Még találóbb lenne azt mondani: ez egy lomkávéház. Itt ugyanis az összes felsorolt kultuszhelyhez képest hatványozottan nagyobb az apró-cseprő lomok koncentrációja. Minden négyzetcentiméterre jut egy ismerős vagy éppen meghökkentő kacat: a plafonon malacok, háromkerekű biciklik, csilláron lógó gumibabafürtök, az állólámpákon színes gumipapucsok, kazetták, fejhallgatók, a falon babaház, gabikocka, absztrakt zsírkrétaalkotások. Az első benyomás: egy regresszív hajlamú bölcsészlány felrobbant tudatalattijában ülünk, a nagymama kiselejtezett nyikorgós székein, csipketerítő mellett, néhány, a fentieket ellensúlyozó kristálycsillár és egyéb polgári kellék társaságában.


Mindezt a hatalmas belmagasság és a nagyszámú, kulturáltan társalgó vendég teszi mégis elviselhetővé, sőt, ha mi is berendezkedtünk a kitágult tudatalattiban - mint Jónás a cethalban -, akkor a kezdeti zaklatottságot az otthonosság érzése váltja majd fel. Szépen, csendben. Csak a nagymama főztjére ne számítsunk, hiszen az ételválaszték teljes spektruma: ropi és sós mogyoró. Ehhez persze eszcájgra sincs szükség - nyilván ezért szúrtak minden villát a szomszédos állólámpa lábába.