Csata a halványzöld polcért..

Kávéházi bútorzat még nem keltett oly sürgés-forgást, mint a Fő utca 4. szám alatti kaposvári üzlet halványzöld polcozatának ügye. A városházi interpellációk, a számolatlan újságcikk és a helyi polgárok aggodalma végül fölöslegesnek bizonyult: a nyolcvanéves bútorzat megkerült, sőt eredeti pompájába visszaállíttatott.

Ennek következtében 2006 februárjában felemelő ünnepség keretében, a város apraja-nagyja örömére meg is nyílt a kaposvári Stühmer kávézó...

A történet azonban ennél sokkal messzebbre visz, egészen egy mecklenburgi születésű német fiatalemberig, aki kalandvágytól űzve a kiegyezés utáni Budapestre költözött. Az ifjú Stühmer Frigyes cukrászmester, miután megvetette lábát új hazájában, két évtizednyi megfeszített munkával fel is építette Magyarország legnagyobb édességipari birodalmát, a mai Budapesti Csokoládégyár elődjét. A cég a Monarchia belső piacán túl csakhamar Szerbiába, Bulgáriába és Romániába is szállított, Párizsban pedig elosztó telepet nyitott. A Tibi csoki, a Frutti cukorka vagy a tömeggyártott szaloncukor mind az államosítás előtti Stühmer gyár emlékét őrzi. És ne feledjük, ezt a nevet idézi a kaposvári kávézó is. Nem mintha Somogyországnak kiemelt szerep jutott volna Stühmeréknél. Valójában az 1928-ban megnyílt kaposvári bolt csupán félreeső egysége volt annak a mintegy 40 fióküzletből álló hálózatnak, amely a mai szemmel nézve is roppantul marketingtudatos csokoládégyár színeit, illatait és, természetesen, csábító ízeit volt hivatott széthordani az országban.

Ha úgy tetszik, ez a hálózat volt Magyarország első kávézólánca, és - hála a kaposváriak különös ragaszkodásának és szeretetének - ebből maradt fenn mára egyetlen csodálnivaló láncszem: fennkölt süteménycsodákkal, andalító békebeli terekkel és az országban egyedülálló, késő szecessziós, art deco halványzöld bútorzattal.