Kávé és méz
A méz a "tökéletes" reggeli tejeskávé, a Wiener Melange elmaradhatatlan kísérője. De vajon eleget tudunk erről az ősi, természetes édesítőszerről? A méz szárazanyagtartalmának 85-95%-át teszi ki a glükóz és a fruktóz. A két cukorfajta közül szinte minden esetben a fruktóz van túlsúlyban.
Ennek a kedvező aránynak köszönhető, hogy a mézek relatív édessége (édességérzete) magasabb mint a nád-, vagy répacukoré. A méz ráadásul könnyebben oldódik, mint a kristálycukor, így kevesebb "cukorbevitellel" és gyorsabban édesíthetjük meg vele kávénkat, teánkat.
A méz igazi értékei pedig csak ezután következnek. A mézben lévő ásványi anyagok a következők: kálium (jelentős mennyiség), nátrium, kalcium és magnézium. A mikroelemek közül a vas, a mangán és a réz vannak jelen. A méz rendkívül gazdag biológiailag aktív anyagokban, enzimekben, vitaminokban (C,B1,B2). Szakemberek szerint glükóz-oxidáz enzime adja a méz antibakteriális hatását.
A méz szagát - illatát - ízét és aromáját alapvetően a növényi eredet határozza meg (fajtamézek). A vegyes virágmézek esetében is lehet valamely növényi összetevő domináns. Szerencsére hazánkban is egyre több fajtamézet kaphatunk, a teljesség igénye nélkül: akác, hárs, napraforgó, repce, selyemfű, gesztenye, levendula, somkóró, őszirózsa, édesharmat, édeskömény… Ahány méz annyi szín-, íz- és illatvilág.
Jelen cikkünket a Café & Bar 2007. évi 5-6. számában találja.
További cikkeinket a Café & Bar Vendéglátóipari Szaklap "Egy csésze..." rovatában tekintheti meg.
