Kávéházi úri muri 2007.02.02. | Kávéház anno
Közel 200 éve, szinte mindennapos dolog volt kávéházba járni. Ez a polgári élet szerves részét képezte. Napjainkra azonban el-el tünedeztek a kávéházak eredeti jellegét tükröző ismérvek. Vagy mégsem? Beszélgettünk Csékei Tamással, a Központi Kávéház egyik tulajdonosával.

Kávéházak.hu: Mi a kávéház története?

Csékei Tamás:
Először az 1841-es évben nyitotta meg kapuit. Ekkor még csak egyszintes volt, majd egy átépítést követően, 1896-ban lett kétszintes. 1841-ben még neobarokk stílus, mint az akkori korban általában minden. 1896-ban, az átépítést követően vált szecessziós stílusúvá.

Akkoriban, ha valaki kávéházat akart nyitni, akkor három kritériumoknak kellett eleget tenni: alapterület, belmagasság (a cigarettafüst miatt), biliárdasztal. A kávéházak a biliárdasztalok elhelyezését úgy oldották meg, hogy azokat a felső szintre tették. Ezen a szinten szórakozott az úri közönség, és az alsó szinten található kártyaszobában.

Mi ezt az állapotot próbáltuk meg rekonstruálni. Ebben a munkában nagy segítségünkre voltak az általunk gyűjtött képeslapok, újságok. Meglátogattuk a Vendéglátó Múzeumot, ahonnan sok információt sikerült összegyűjteni, sőt még a környéken lakó idős emberek is meséltek a kávéház múltjáról.

Kaufmann Ferenc, aki 1896-ban bérelte, végigjárta Európa fővárosait, és a kávéházakból merített ötleteket saját kávéházához. Törökországban vásárolt kávéfőző gépet, és onnan szerződtetett a géphez egy kávéfőző mestert, aki készítette a kávéházban a kávét. A kávéház hangulatához hozzátartozott az élőzene, és meg volt hirdetve, hogy melyik zenekar játszik.

1896 után, 10-15évig Kaufmann Ferenc a kávéház tulajdonosa, majd az ezt követő években, többen is bérelték a helyiséget, szintén kávéházként üzemeltetve azt. Erről az időszakról sajnos nincsenek feljegyzések.

Egy ember van, akit a későbbi iratok említenek. Ez az ember egy nyugdíjazott tábornok volt, aki Ferenc József alatt szolgált. Ő az 1900-as években vette át a kávéház vezetését. Az épület a későbbiekben magára volt hagyva, majd cirka 10 évvel ezelőttig, presszóként, kocsmaként üzemelt.

Kvh.hu.: Mi az, ami eltér az 1896-os állapottól?

Cs.T.: A pult elhelyezkedése és mérete. Ami teljesen eredeti, az a fa falburkolat és a szecessziós ólomüveg képek, amik a falon vannak, illetve az ólomüveg kupola. Ezeket 1841-ben, Bécsből hozatta ide az akkori tulaj.

Kvh.hu.:Ti terveztek programokat a kávéházba?

Cs.T.: Természetesen!
A péntek-szombat a kiemelt rendezvényeké, mint pl.: író-, és olvasóest. Minden este bárzongorista zenekíséret hallható. Tervezünk szombat-vasárnap a délutáni tea keretében különböző programokat, pl.: tánciskolát, ahol a vendégeink megismerkedhetnek a szalontánccal, ami régen sztenderd volt a kávéházakban.

Kvh.hu.:Mi a Ti történetetek?

Cs.T.: Soha nem foglalkoztunk vendéglátással. Egyszerűen egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahova mi is szívesen beülnénk, magyarul nem vendéglátó oldalról közelítettük meg a dolgot.

Kvh.hu.:Mesélted, hogy az épület egy időben kocsmaként üzemelt. Végül is hogyan jött a rekonstrukció ötlete?

Cs.T.: Eredetileg borozót akartunk nyitni a városban. Magyar borokkal, magyar kolbásszal-szalámival, magyar sajtokkal. Az ambícióink megvoltak, majd szóltak, hogy a műemlékké nyilvánított egykori kávéház épülete kiadó, így minden adott volt az újjáélesztéshez. Kihívás volt, de végül sikerült megvalósítani.