Garibaldi Vicenzában 2004.08.12. | Café Budapest
A Porta di Ponte Molino Padova egyik középkori városkapuja. Ennek tövéből, egy Albabar nevű kávézóból jelentkezik egy macchiato mellől, néhány veronai és vicenzai kávézó-élménnyel meggazdagodott munkatársunk.

De jelentkezhetett volna Verona, a gazdag és gyönyörű olasz város valamelyik hídjának tövéből is. Például a Ponte Pietrától, ahol szintén nem voltunk restek elfogyasztani egy caffé correttót. Az Adige partján elhelyezkedő zegzugos teraszt a szemközti hegyen magasodó Castel San Pietro várfalairól néztük ki magunknak.

A hegyet már csak azért is érdemes volt megmászni, hogy rátaláljunk a lenyűgöző kilátással rendelkező modern, fiatalos, és igényes Café Mako-ra, ahol ha időnk engedi, nem csak elrendezzük az asztalokon elhelyezett sakktáblákra rosszul felállított bábúkat, de bizony szívesen bocsátkozunk egy 4 órás, Verona feletti sakkpartiba.

Mi azonban továbbautóztunk Vicenzába, és kiválasztottuk a helyi történelmi kávéházak közül a legrégebbit, az 1791-ben alapított "Antica Offeleria della Meneghina"-t.

Az üzletvezető asszony által "csöndes, ámde nagyon gazdagnak" jellemzett kisváros szintén kicsi, csöndes, ámde nagyon gazdag kávéháza a Piazza dei Signori sarkán, a Via Camourban található.

Gazdagsága nemcsak kétszáz éve változatlan bútoraiban, tükreiben mutatkozik meg, hanem történelmi jelentőségében is.

Itt szervezkedtek ugyanis Garibaldi és társai egykor, akik éjszaka szénnel bekent arccal rejtőzködtek a hatóságok elől, míg nappal a kávéház tulajdonosa bujtatta őket – meséli az üzletvezető büszkén.

A különös alaprajzú – állítólag eredetileg kápolnának épült - kávéház három éve étteremként is üzemel. A hely szelleme minket is magával ragadott, és egy pillanatra azt hittük, a mellettünk levő asztalnál maga Garibaldi rendelte a ristrettót.