Vízipipaillatban 2008.06.10.
A jó kávé - a mind több kávézóban olvasható mondás szerint - pokolfekete, halálerős és szerelemédes.

Főként a belvárosban lépten-nyomon találni közel-keleti étkezdét, ám ha török kávét és hangulatot szeretnénk, könnyen hoppon maradhatunk: a legtöbb helyen csak klasszikus, olasz eljárással készített kávékat adnak. A keletiesre szabott, tulajdonosáról elnevezett Café Kara hagyományőrző kávéival és ételeivel, illetve belső terével ezért hiánypótló, néhány részletben mégis hiányérzetünk támadt.

A kávékészítés komoly szertartás a balkáni kultúrákban, a főzéstől a felszolgálásig eseményszámba megy, ennek azonban a Karában nem lehetünk tanúi. Pedig érdemes volna kihasználni az egzotikumnak számító, úgynevezett háromszorosan felfuttatott kávéfőzési eljárást, és egy külső látványpulttal élménnyé emelni a műveletet - ha már a kávé előcukrozása és kardamommal fűszerezése nehezen megoldható. Ezzel együtt a török kávé ízletes, nem úgy, mint az olasz eszpresszó, s a terasz sem követi a belső tér nagyszerűségét. Bár a vízipipaillat és az eredeti zene szerencsésen szervezi a kinti teret, bátran mondhatjuk: a kávézóban még bőven van kiaknázható lehetőség.

  • Jelen cikkünket a Heti Válasz 8. évfolyamának 23. számában találja.

  • További cikkeinket a Heti Válasz Életstílus rovatában tekintheti meg.