Látni és látszani 2008.05.21.
Az esztergomi Kis-Duna-part kitűnő helyszín a korzózásra. Ezt a műfajt igazi szakértelemmel utoljára nagyszüleink, dédszüleink művelték. Akkor a daliás ifjak - a kor követelményeinek megfelelően - karddal a baljukon, menyasszonyukkal a jobbjukon vonultak könnyedén az erre kijelölt helyeken, többek közt a kávéházi teraszokon lebzselők kíváncsiságát kielégítendő.

Ma a korzózás más felszerelést igényel, de a lényeg ugyanaz. A vadkacsák és hattyúk lakta Kis-Duna-ágra néző, platánfák hűsében meghúzódó Dunakorzó kávézóból most is könnyen betekinthetünk a város életébe. Diákok sétálgatnak, a kutyás középkorúak rövid politikai eszmecserére futnak össze, a kocogót pedig egy dérrel-dúrral befutó motoros rémiszti halálra - nyilván imponálni kell a hátsó ülésen utazónak. A Dunakorzó fő vonzereje nem a szokásos kávéházi szolgáltatás.

Látni és látszani - ehhez veszünk belépőjegyet eszpresszónkkal. A belső nem is különösebben igényes: a berendezés egy kilencvenes években épült hétvégi ház és egy félreeső presszó ötvözetére hajaz.

Ám a kávézó éppen ezzel az esetlen otthonosságával szerethető. A pult rendezetlensége vagy a szürke kárpit keltette rossz érzés azonnal elmúlik, ha megkóstoljuk a helyben készült almás pitét. A tökéletes krémű kávé érkeztével nyugodtan sóhajthatunk: a Dunakorzóban gazdája van a dolgoknak.

  • Jelen cikkünket a Heti Válasz 8. évfolyamának 20. számában találja.

  • További cikkeinket a Heti Válasz Életstílus rovatában tekintheti meg.