A fiú, aki újragondolta a kávéfőzést 2009.03.17.
Domán Rajmund, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) negyedéves formatervező hallgatója tavaly egy nagy nemzetközi cég közép-európai egyetemisták, főiskolások számára megrendezett versenyéről térhetett haza győztesen.

  • Mivel pályázott?
    - A kotyogós kávéfőző megújítására vállalkoztam, az eszköz hordozhatóvá tétele ugyanis sok túrázó vagy horgász számára fontos. A tíz centiméter magas kotyoGO henger alakú, mellyel a kávé bármikor, akár egy kempingfőzőn elkészíthető.

  • A formatervezés művészet. Márpedig a művészeti képzésekkel kapcsolatban mindig felmerül a kérdés, lehet-e egyáltalán iskolapadban tanítani?
    - Tanáraim kezdettől fogva azt javasolták nekünk az egyetemen, hogy egymástól tanuljunk és szerezzünk tapasztalatokat. Az első két évben még különböző eszközöket, technikákat próbáltunk ki. Később pedig már úgynevezett "élő munkákkal" foglalkoztunk. Nemzetközi és magyar vállalatok tervezési pályázatain vettünk részt. Ennek köszönhetően a tapasztalatok mellett számos ismeretségre is szert tettem. A könyvek lapozgatásával töltött éjszakák helyett családias légkörben, kisebb csoportokban teljesítettük a projekteket, ez azonban nem jelent kevesebb elkötelezettséget, már a tanulmányok elején hozzászoktam a két-háromórányi alváshoz.

  • Ezek szerint a lehetőségek széles tárháza nyílik meg már az intézményen belül?
    - Igen, a MOME több külföldi kapcsolattal is rendelkezik, azonban számos cég nem valósítja meg ötleteinket, csupán azt méri fel, milyen újító megoldásokra fogékony a jövő nemzedéke.

  • Sokat tanulnak egymástól - de mit oktat az egyetem?
    Ezt a szakmát nehéz kategorizálni. Érinti a műszaki tudományokat, fontos hozzá a rajzos és formaérzék, az ergonómiai ismeretek, miközben például egy szék megtervezésénél az emberi testet is ismerni kell. Az egyes területeken belül szerzett részismeretek elsajátításával pedig már tudjuk, hol keressük a konkrét megoldást a probléma egészét szemlélve. Arra tanítanak az egyetemen, hogy mindig a tökéletes tárgy elkészítésére törekedjünk, és ne törődjünk bele a megvalósíthatatlanságba vagy ne fogadjuk el a részmegoldásokat.

  • Egy-egy termék kidolgozásánál meddig terjed a formatervező feladatköre?
    -A formatervező összetett feladattal áll szemben, az pedig már intézményfüggő, hogy kit milyen egyéb ismeretekre tanítanak meg. A tervezőnek fel kell mérnie az igényeket, és már a tervezés során a megvalósítható legolcsóbb megoldásra kell törekednie. A MOME-n marketing- és jogi ismereteket is tanulunk, hogy később saját ötleteinket is értékesíteni tudjuk. Több nyugat-európai egyetemen azonban a hallgatók a tervezéssel be is fejezik a munkát, az általuk készített modellt pedig az intézmény maratja ki. Míg itthon a kevesebb anyagi lehetőség miatt saját magunk állítjuk elő a terméket.

  • Tömeggyártásról eszerint szó sem lehet?
    - Itthon egyelőre nem eléggé fogékonyak a modern design befogadására. A gyártók általában bizalmatlanok a tervezőkkel és munkájukkal szemben, és nem hisznek az újabb megoldások sikerében. Bár a MOME-n évente csupán mintegy harminc formatervezőt képeznek, a hazai munkaerőpiac egyelőre nem képes őket mind foglalkoztatni. Azt látom, hogy Nyugaton ugyan több anyagi forrásból táplálkozik a művészképzés, ötletekben azonban szegényebbek az ottani fiatalok. A diákok olyan munkákkal nyernek versenyt, amelyeket mi első próbálkozásként, szinte szárnybontogatásként tervezünk meg. A költséges megvalósítás azonban sokakat visszatart a versenyekre nevezéstől.

  • Volt a győzelmének hozadéka?
    - Az egyetem alatt is több alkalommal dolgoztam együtt különböző cégekkel, így versenyeken is mindenképpen szerettem volna megmérettetni magam. Ha azokon nem is kerültem a legjobbak közé, újabb tapasztalatokat szereztem. A kotyoGO-val elért eredményem után pedig arról is meggyőződhettem, hogy valóban a legmegfelelőbb helyen tanulok.

    Jelen cikkünket a Hetiválasz januári számában olvashatják.