|
|
 |
Kávé anno
|
|
|
|
|
2005. Május 17., Kedd
Saly Noémi
|
|
|
|
|
|
A kávénak a régi Budapesten két alapváltozata létezett: a fekete és a fehér, vagyis a világos tejeskávé. A kettő közti átmenet a tej arányának függvényében (fél)barnának minősült. Mivel a tejeskávét akkoriban még Európa-szerte tehéntől származó, igazi tejjel készítették, lehetett rajta föl – aki nem szerette, az szűrve kérte.
Volt persze tejszín vagy tejszínhab is. Az ízhatás szempontjából az sem mellékes, hogy az egészet azután kisebb vagy nagyobb csészéből, netán üvegpohárból hörböljük fel: így állt össze a pontos rendelés a konyha felé olyasformán, hogy "hosszú félbarna szűrve, habbal, csészében a szerkesztő úrnak".
A kávéházakban lehetett kapni teát, kakaót, üdítőitalokat, sört, bort, likőröket, és persze egyszerű ételeket is. A 20. század első évtizedétől kezdve jelennek meg az elegáns café-restaurant-ok, ahol a nap 24 órájában teljes körű melegkonyhai szolgáltatás volt.
És micsoda konyha! A nagy kávéházak kávésai igyekeztek magukhoz csábítani a város legjobb séfjeit, akik aztán mesés ételkölteményekkel kényeztették nemcsak a pestieket, hanem az álmélkodó külföldieket is.
Kapcsolódó linkek:
Mindent a régi kávéházakról>> | |
|
|
|
|
