Tartalomjegyzék:


7.3.4 Az espresso technológia működése
Az espresso technológia alkalmazásakor feltétlenül szükséges lágyítani a kávégép bemeneti vizét. A vízlágyító feladata, hogy a vízben oldott ásványi sókat megkösse (ezek csapódnak ki vízkőként a víz forralásakor). Az oldott ásványi anyagok ionok formájában vannak jelen a vízben és a vízlágyító közeg (általában műgyanta) töltésük alapján köti meg őket.

Az espresso kávégépek közös jellemzője, hogy az átpréselési nyomás előállítására nem gőzt használnak. Az alkalmazott nyomásfokozó berendezés állítja elő a 8-10 bar túlnyomást. A mai nyomásfokozó pumpák elég kis méretűek ahhoz, hogy a géptesten belül is elférjenek.

A kazán teljesen zárt, nyomásálló, hengeres alakú tartály. A kávégépben fektetve van elhelyezve. Vízterén csaptelepenként egy-egy rézcső megy keresztül. A rézcső egyik vége a hideg víz vezetékhez csatlakozik, innen érkezik a pumpán át a friss víz. A másik vége a csaptelepet látja el a kellő hőmérsékletű forró vízzel. A kávékészítéshez használt víz ebben a zárt rendszerben halad. A kazán a rézcsővel hőcserélőt alkot. A kazánvíz funkciója a főzésre felhasználandó víz felmelegítése.

A csaptelepház magában foglalja a különféle szerkezeteket, közvetlenül csatlakozik a kazán csonkjára és a hőcserélő rézcsőből kap meleg vizet. Az alsó részén csatlakozik hozzá az alsó szűrőtartó. Ennek hőszigetelt nyele van, benne pedig 1 vagy 2 adagos rozsdamentes acélból készült, cserélhető szűrő. A szűrőtartó alján 1 vagy 2 ágú kifolyócsőr, más néven pipa található. Az alsó kehely (szűrőtartó) a csaptelephez bajonettzárral csatlakozik.

A kazánban folyamatosan termelődik a gőz. A gőztérből kivezetett gőz nélkülözhetetlen a habosított tejjel készülő kávéitalokhoz. A kazán vízteréből kivezetett forró víz a szűrőtartó tisztántartásához, öblítéséhez szükséges.

Főmenü:

  • 7.3.1 Az espresso-technológia története
  • 7.3.2 A hagyományos kávégépek
  • 7.3.3 A félautomata kávégépek főbb paraméterei
  • 7.3.5 Az espresso aranyszabályai
  • 7.3.6 Az automata kávégépek