Tartalomjegyzék:


1.5. Kávéháztörténet
A kávé története Konstantinápolyban 1554-ben nyitottak meg az első kávéházak. Itt fejlődött ki először a városi kávézásnak az a három szintje, ami mind a mai napig kultúrától függetlenül mindenhol megtalálható.

Az első a vásári kávésbódé. A kész italt vagy helyben itták meg, vagy egy szolga vitte el a vásárlónak. A második típusban a környékbeliek gyűltek össze, ez amolyan törzsvendégek kávézója volt. A harmadik pedig a nagyobb vonzáskörzetű, gazdag kialakítású, szélesebb vendégkörű kávéház.

Európába először az 1600-as években, a Velencei Köztársaság révén, a Közel-Keletről érkeztek babkávé szállítmányok. 1645-ben nyílt meg az első olasz kávéház. Ekkor leggyakrabban még mozgó árusoktól lehetett vásárolni a kávét

Marseilles kikötőjébe az első kávészállítmány 1644-ben érkezett. A város első kávéháza 1671-ben nyílt meg. Két évvel korábban pedig Párizsban a török követ kávét ajándékoz a Napkirálynak. Az arisztokrácia hamar rászokik az új italra: francia kastélyokban ez időben gyakran rendeznek kávédélutánokat.

Oxfordba elsőként 1637-ben, egy török vitt kávét. A kávézás szokása hamar kedveltté vált a tanárok és a diákok körében. Ők alakították ki az Oxford Cafe Clubot. Az első kávéházat, az Angel-t, egy Jákob nevű zsidó alapította. Londonban 1652-ben egy görög alapította az első kávézót. A kávéházak itt hamar elterjedtek, népszerűvé váltak. Kávéházakban születtek az első biztosítótársaságok és a tőzsde.

A bécsi kávéházakban jelentek meg először a márványasztalok, tonettszékek, fa újságtartók, az akkori modern kávéház elengedhetetlen alkatrészei. Ezeket az újításokat később fokozatosan átvették a világ minden táján.

Az espresso technológia megjelenése után új korszak kezdődött Olaszország és a világ kávékultúrájában. Kis kávébárok, eszpresszók nyíltak nagyon nagy számban kiszorítva a kisebb, gyengébb kávéházakat. A nagynevű, patinás kávéházak ezeket a változásokat átvészelték.