Tartalomjegyzék:


1.2.3. Szufi szerzetesek
Mondja ki velünk: Abd al-Quadir al-Jaziri. Ha sikerült, elmondjuk, hogy ő egy fóliánsában említ valami Dhabhani nevű, szufi, sejk, imám, és mufti címekkel bíró férfit, aki Etiópiában járván találkozott a kávégyümölcs fogyasztásának szokásával, majd Adenbe való visszatérte után, mikor megbetegedett, a kávét immár mint italt, orvosságként fogyasztotta, és jobban lett tőle.

Rajta keresztül fogunk megismerkedni a szufi szerzetesek kávéfogyasztásának szokásaival. A táncoló derviseikről ismert szufi rendek tagjai hétköznapi emberek voltak, napközben dolgoztak, fürdőkbe jártak, a szertartások után pedig hazatértek családjaikhoz. A szufi az iszlámnak egy misztikus ága. Virrasztó szertartásaik célja egyfajta extatikus állapot elérése. A kávé fogyasztása, annak élettani hatásai miatt, ezeken a szertartásokon vált jellemzővé a 15. század második felében.

A szufi rendekben a kávé készítését ceremónia kísérte. A sejk saját kezűleg osztotta szét a kávét a résztvevők között, miközben azok kántáltak. Vélhetően a szertartásokon résztvevő vallásgyakorlók vitték át a hétköznapi életbe a kávéivás szokását. A kávéital serkentő hatását élvezhették otthonaikban és a munkahelyükön is. A kávéfogyasztás ismertté válása alapozta meg a kávéházak elterjedését.

Ralph S. Hattox a kávé az iszlám területeken való megjelenésével kapcsolatosan az alábbi általános megállapításokat teszi:

  • A tizenötödik század első, második, esetleg harmadik negyedében egyes jemeni szufi rendek követői között népszerűvé vált egy serkentő hatású növényből készített főzet. Lehetséges, hogy az ital eredete köthető a Sadhiliya szufi rend sejkjéhez.
  • Valamikor a tizenötödik század harmadik negyedében ezt a főzetet már a kávébabból, vagy annak egyes részeiből készítették.
  • Ezt először elterjedten Jemenben fogyasztották.
  • Bármilyen esetlegesen létező ellentmondásos információ ellenére kimondható, hogy a kávéital korai fogyasztása a szufi rendekhez köthető.

    A tizenhatodik század első évtizedére a kávéfogyasztás Jemenből eljutott Hijázba és Kairóba. Még egy évtizedbe telt, míg vélhetően zarándokok és karavánok révén eljutott Szíriába, ahonnan a század közepére eljutott Isztanbulba.